A film önéletrajzi dokumentum. A rendező családjáról szól: apjáról, aki 16 évig dolgozott egy hamburgi hajógyárban, és édesanyjáról, aki otthon maradt egy kurd faluban, Törökországban. A Németországban töltött évek hosszú távon meghatározták a család sorsát: amikor a film készült Hamburgban már megszülettek az unokák.
Ziska Svédországban született és nevelkedett, mégis sokszor kérdezték tőle, honnan származik, hiszen egyáltalán nem hasonlított a svédekre. Az Én és az orrom című filmben Ziska utazásra indul, hogy kiderítse, vajon ő svéd-e, hogyan lehetne svéd orra, és hogy tulajdonképpen hogyan is néz ki egy svéd orr. Utazása Koppenhágában, a családi otthonban ér véget, ahol Ziska rádöbben, ő sohasem lesz svéd vagy dán, soha nem lesz egy közülük, így a saját módján kell svédnek vagy dánnak lennie.
A Berlin közismert negyedében, Neukölln-ben élő 3 libanoni testvér, Hassan, Lial és Maradona sikeres táncosok és zenészek, ám családjukat az a veszély fenyegeti, hogy deportálják őket Németországból. A tinédzserek elhatározzák, hogy tehetségüket próbálják meg felhasználni, hogy megmentsék és összetartsák családjukat. A nagy nyomás azonban megterheli családi kapcsolataikat, a sikerig vezető út pedig hosszúnak és küzdelmesnek bizonyul. Lial és Hassan között konfliktus bontakozik ki, hogy ki közülük a kenyérkereső, Maradona bajba kerül és kirúgják az iskolából. Őrlődve a két idősebb testvér ambiciózus életstílusa és a barátok utcai életvitele között, a motiváció és a rezignáció útvesztőjébe keveredik. Amikor azonban Maradonát behívják egy TV műsor szereplőválogatására, felcsillan a remény. Vajon megnyerheti-e a 100.000 euró főnyereményt, ezzel garantálva a család jövőjét Németországban? Ez a film három fiatal történetét meséli el, akik élete szorosan összefonódott Berlin sokrétű kulturális szövetével; harcukat azért a jogért, hogy abban az országban maradhassanak, ahol születtek.