Török-muszlim-arab-magyar vagy muszlim-arab-magyar-török Budapest, ahogyan eddig nem ismertük. Vajon megérkezik-e a boltnyitásra az iszlám vágást értő isztambuli hentes? És miért nem tud innen elszakadni a sokat látott, legidősebb budapesti török? Magyar vagy török feleségre vágyik-e a mélyen vallásos agglegény, és hogyan boldogul az identitásával a budapesti születésű arab kamaszfiú, amikor egyszerre húz a szív és tilt a vallás? A hétköznapok kis léptékű jelenetein keresztül közelítünk a budapesti muszlim miliő integrálódásának nagyobb léptékű kérdéseihez.
Az énekes Tatiana Miranda és a táncos Ligia Luna ahhoz a nicaraguai nemzedékhez tartozik tartozik, amelynek tagjait az 1979-es sandinista forradalom után Kelet-Európába küldtek tanulni. Hazájuk kulturális fejlődésének, felvirágoztatásának reményében nekivágtak a „nagyvilágnak” Berlinbe és Kijevbe mentek. Ám mire a 90-es évek elején visszatértek Nicaraguába, nem csak a hidegháború utáni Európa alakult át: az egy évtizedes polgárháború és kudarcba fulladt forradalom utáni Nicaragua jövője is egyre bizonytalanabbá vált. Ének és a tánc segítségével mesélnek elveszett álmokról, az idegen országban leélt életről és a honvágyról egy sosem létezett ország után.
Grisha, Timur és Sergei három orosz anyanyelvű bevándorló, akik Kazahsztánból jöttek Belgiumba, és bár több mint hat éve élnek már ott, mégis még mindig a papírjaikra várakoznak. Ez a film video-üzenetekkel kívánja áthidalni a három emigráns és Kazahsztánban maradt családjuk, barátaik között a távolságot.