Az énekes Tatiana Miranda és a táncos Ligia Luna ahhoz a nicaraguai nemzedékhez tartozik tartozik, amelynek tagjait az 1979-es sandinista forradalom után Kelet-Európába küldtek tanulni. Hazájuk kulturális fejlődésének, felvirágoztatásának reményében nekivágtak a „nagyvilágnak” Berlinbe és Kijevbe mentek. Ám mire a 90-es évek elején visszatértek Nicaraguába, nem csak a hidegháború utáni Európa alakult át: az egy évtizedes polgárháború és kudarcba fulladt forradalom utáni Nicaragua jövője is egyre bizonytalanabbá vált. Ének és a tánc segítségével mesélnek elveszett álmokról, az idegen országban leélt életről és a honvágyról egy sosem létezett ország után.
Öt reménybeli szépségkirálynő, öt átlagos bevándorló család. Éttermek, textilüzemek, import-export nagykereskedők között velük utazunk Olaszországon át. A rendkívül megterhelő műszakok között a munkagépnek tűnő anyukák könnyekig meghatódva mesélnek lányaikról. Azokról a lányokról, akik mindössze egy valamiben biztosak: nem akarják követni szüleik példáját, nem akarják újraélni szüleik kimerítő életét. Olaszországban a kínai lányok ugyanarra vágynak, mint a többi tini, ám jóval hamarabb vállukra kell venniük a felnőtté válás és a családi kötelességek terheit. Első- és másodnemzedékek állank szemben egymással, és ott vannak még az olaszok, akik kénytelenek összemérni magukat a kínai bevándorlókkal, és ettől egyszerre fáradt, elkeseredett, ijedt és sértődött embereknek találhatják magukat - valóban könnyebb félni az "idegenektől", mint szembenézni önmagunkkal.
Sri Paskaran, a fáradhatatlan szerzetes egy német tartomány közepén építette fel Európa legnagyobb tamil hindu templomát. 2002-ben szentelte fel a vesztfáliai Hamm-Uentrop falu ipari területén. A film nyomon követi a szerzetes dolgos életét, valamint az évenkénti templomi fesztivál szervezési munkálatait, ahová ezúttal 20.000 hívőt várnak. Eközben a környékbeliek is ápolják saját hagyományaikat. Irene virslit árul a helyi gyorsétteremben, Exsternbrink gazda pedig szent tehenet tart a pajtájában.