Kolumbiaiak milliói hagyják el hazájukat az otthoni viszonyok következtében. Sokan Angliába vándorolnak, elsősorban Londonba. Ez a dokumentumfilm egyetlen kolumbiai család, egy nagymama, egy anyuka és egy kislány életét követi nyomon új otthonukban, az angol metropoliszban. Yeny 1995-ben érkezett Nagy-Britanniába édesanyjával és Daniela nevű kislányával. A kis Daniela a „légy-a-falon”-módszerrel fedezi fel a latin gyökerekhez ragaszkodó idősebb nők viszonyát szemük fényéhez, a már nem egészen kolumbiai, de még nem egészen angol kicsi Danielához.
Magyarországon élni külföldiként, ez „bárkivel” előfordulhat. De vajon ez a „bárki” miért itt keresi a boldogulást, miért akar itt állampolgárságot? – ezt a kérdést tettük fel külföldieknek. Nem akartak nyilatkozni, nem akartak szerepelni, de egy örmény művész, harmonikás kötélnek állt. Gyakorol, dolgozik, vizsgázik, mesél – erről szól a film.
Fatih Akin filmrendező első dokumentumfilmjével saját gyökereit kutatja. A „Németországra gondolok” sorozathoz tartozó filmjével egy török család portréját rajzolja meg, a saját családjáét. Apja 1965-ben utazott Törökországból Németországba, hogy vendégmunkásként szerencsét próbáljon. Csupán két évet akart maradni, de aztán mégis magával vitte feleségét is Hamburgba, és még ma is abban a vegyi tisztító üzemben dolgozik, ahol akkoriban munkát talált. A rendező elkalauzolja a nézőt egy Hamburg-Altonából Filyosra, egy kis fekete-tengeri halászfaluba, ahonnan apja 35 éve elköltözött, hogy új életet kezdjen. Fatih Akin a családi portrét így nevezi: „bevándorlók filmje”.