Öt reménybeli szépségkirálynő, öt átlagos bevándorló család. Éttermek, textilüzemek, import-export nagykereskedők között velük utazunk Olaszországon át. A rendkívül megterhelő műszakok között a munkagépnek tűnő anyukák könnyekig meghatódva mesélnek lányaikról. Azokról a lányokról, akik mindössze egy valamiben biztosak: nem akarják követni szüleik példáját, nem akarják újraélni szüleik kimerítő életét. Olaszországban a kínai lányok ugyanarra vágynak, mint a többi tini, ám jóval hamarabb vállukra kell venniük a felnőtté válás és a családi kötelességek terheit. Első- és másodnemzedékek állank szemben egymással, és ott vannak még az olaszok, akik kénytelenek összemérni magukat a kínai bevándorlókkal, és ettől egyszerre fáradt, elkeseredett, ijedt és sértődött embereknek találhatják magukat - valóban könnyebb félni az "idegenektől", mint szembenézni önmagunkkal.
"Banán gyerekek - kívül sárgák, belül pedig fehérek!" 10 és 20 év közöttiek, francia és kínai származásúak, és ironikus humorral banán gyerekeknek vallják magukat. A 80-as évek növekvő kínai migrációs hullámával érkeztek a szüleik. Ezek a fiatal tinik mind francia születésűek.
Grisha, Timur és Sergei három orosz anyanyelvű bevándorló, akik Kazahsztánból jöttek Belgiumba, és bár több mint hat éve élnek már ott, mégis még mindig a papírjaikra várakoznak. Ez a film video-üzenetekkel kívánja áthidalni a három emigráns és Kazahsztánban maradt családjuk, barátaik között a távolságot.