Magyarországon élni külföldiként, ez „bárkivel” előfordulhat. De vajon ez a „bárki” miért itt keresi a boldogulást, miért akar itt állampolgárságot? – ezt a kérdést tettük fel külföldieknek. Nem akartak nyilatkozni, nem akartak szerepelni, de egy örmény művész, harmonikás kötélnek állt. Gyakorol, dolgozik, vizsgázik, mesél – erről szól a film.
Öt reménybeli szépségkirálynő, öt átlagos bevándorló család. Éttermek, textilüzemek, import-export nagykereskedők között velük utazunk Olaszországon át. A rendkívül megterhelő műszakok között a munkagépnek tűnő anyukák könnyekig meghatódva mesélnek lányaikról. Azokról a lányokról, akik mindössze egy valamiben biztosak: nem akarják követni szüleik példáját, nem akarják újraélni szüleik kimerítő életét. Olaszországban a kínai lányok ugyanarra vágynak, mint a többi tini, ám jóval hamarabb vállukra kell venniük a felnőtté válás és a családi kötelességek terheit. Első- és másodnemzedékek állank szemben egymással, és ott vannak még az olaszok, akik kénytelenek összemérni magukat a kínai bevándorlókkal, és ettől egyszerre fáradt, elkeseredett, ijedt és sértődött embereknek találhatják magukat - valóban könnyebb félni az "idegenektől", mint szembenézni önmagunkkal.
Pape Assane hivatásos táncos Szenegálból. Kilenc éve él és dolgozik Hollandiában, és az az álma, hogy kizárólag táncból tarthassa fenn magát. Fatou nevű barátnőjével lépésről lépésre dolgozza ki karrier-tervét Táncelőadásaiban Pape Assane a közönség számára Afrikát képviseli, és ezt ügyesen saját javára is fordítja. Leteszi a holland honosítási vizsgát, táncórákat ad, megbirkózik a holland adórendszerrel, focizik, és közben Fatou állapotos lesz. Pape Assane szakmai és emberi döntésekre kényszerül.