A Lisszabonban játszódó film Nober Sanders filmlevele, amelynek segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot távoli családjával. A személyes hangvételű vallomás során a néző sok mindent megtudhat az emigráció és az új környezetbe való beilleszkedés lélektanáról. Bár Nober „mást akart”, végül megtanulta a portugál csempe, az azulejo festésének művészetét, amellyel mind a mai napig a kenyerét keresi. Ahogy Nober története, úgy a csempefestészet stíluskavalkádja is a kultúrák egymással való kapcsolatáról és egymásra hatásáról szól. A portugál azulejot kezdetektől külső behatások érték, a spanyol, kínai, holland, arab, indiai, brazil és afrikai motívumok nemzeti művészetbe ágyazódásából jött létre az a sajátos forma és motívum rendszer, amelyre a mai Portugália méltán büszke. Persze Nobertet ennél sokkal személyesebb és hétköznapibb gondok foglalkoztatják, miközben festi a csempéket, egyiket a másik után…
Grisha, Timur és Sergei három orosz anyanyelvű bevándorló, akik Kazahsztánból jöttek Belgiumba, és bár több mint hat éve élnek már ott, mégis még mindig a papírjaikra várakoznak. Ez a film video-üzenetekkel kívánja áthidalni a három emigráns és Kazahsztánban maradt családjuk, barátaik között a távolságot.
Sri Paskaran, a fáradhatatlan szerzetes egy német tartomány közepén építette fel Európa legnagyobb tamil hindu templomát. 2002-ben szentelte fel a vesztfáliai Hamm-Uentrop falu ipari területén. A film nyomon követi a szerzetes dolgos életét, valamint az évenkénti templomi fesztivál szervezési munkálatait, ahová ezúttal 20.000 hívőt várnak. Eközben a környékbeliek is ápolják saját hagyományaikat. Irene virslit árul a helyi gyorsétteremben, Exsternbrink gazda pedig szent tehenet tart a pajtájában.