Török-muszlim-arab-magyar vagy muszlim-arab-magyar-török Budapest, ahogyan eddig nem ismertük. Vajon megérkezik-e a boltnyitásra az iszlám vágást értő isztambuli hentes? És miért nem tud innen elszakadni a sokat látott, legidősebb budapesti török? Magyar vagy török feleségre vágyik-e a mélyen vallásos agglegény, és hogyan boldogul az identitásával a budapesti születésű arab kamaszfiú, amikor egyszerre húz a szív és tilt a vallás? A hétköznapok kis léptékű jelenetein keresztül közelítünk a budapesti muszlim miliő integrálódásának nagyobb léptékű kérdéseihez.
Nathalie Borgers dokumentumfilmje Bécsben élő, török családból származó lányokat mutat be. A fiataloknak egyszerre kell alkalmazkodniuk a konzervatív szülői ház elvárásaihoz és az európai nagyváros nyújtotta szabadsághoz. A diák Serpil szeretné maga kiválasztani jövendőbelijét, ugyanakkor azt is tudja, hogy ha egy osztrák férfival akarna összeházasodni, annak a szülei egyáltalán nem örülnének. Egy másik fiatal nő, Gülüsmer éppen beleegyezett egy elrendezett házasságba, csak hogy elhagyhassa a szülői házát. A film a kettős identitás problémájával foglalkozik, azokkal a belső és külső konfliktushelyzetekkel, amelyekkel egy Bécsben élő fiatal nő újra és újra szembetalálja magát.
Öt reménybeli szépségkirálynő, öt átlagos bevándorló család. Éttermek, textilüzemek, import-export nagykereskedők között velük utazunk Olaszországon át. A rendkívül megterhelő műszakok között a munkagépnek tűnő anyukák könnyekig meghatódva mesélnek lányaikról. Azokról a lányokról, akik mindössze egy valamiben biztosak: nem akarják követni szüleik példáját, nem akarják újraélni szüleik kimerítő életét. Olaszországban a kínai lányok ugyanarra vágynak, mint a többi tini, ám jóval hamarabb vállukra kell venniük a felnőtté válás és a családi kötelességek terheit. Első- és másodnemzedékek állank szemben egymással, és ott vannak még az olaszok, akik kénytelenek összemérni magukat a kínai bevándorlókkal, és ettől egyszerre fáradt, elkeseredett, ijedt és sértődött embereknek találhatják magukat - valóban könnyebb félni az "idegenektől", mint szembenézni önmagunkkal.