Aziz egy idős kurd férfi, aki gyermekeivel Luelába, Észak-Svédországba költözött. Gyerekeinek megvan a maguk élete és munkája, így Aziz gyakran érzi magát egyedül. Egy napon azonban gyermekei megajándékozzák őt egy kerttel, mely új értelmet és reményt ad életének. Tavasszal, nyáron és még ősszel is ideje nagy részét a kertben tölti. Itt emberek között lehet, beszélgethet és büszkének érzi magát, de amikor beköszönt a tél, napjai megváltoznak. A film Aziz álmairól, az új országban való identitásáról, csalódásairól és elidegenüléséről szól…
Milyen érzés fiatalként egy olyan országban, amely az embernek sajátja is, meg nem is? Milyen lehet egyszerre két világban élni, és miért kerülhet az ember olykor bajba csupán emiatt? A film főszereplői egy Blackheadz nevű iskolai csapat tagjai, olyan diákok, akik elhatározták, hogy megpróbálnak javítani a svédek és a bevándorlók viszonyán, ennek érdekében saját tapasztalataik és emlékeik alapján kidolgoznak egy színpadi előadást. A közös munka során többen olyan történeteket is elmesélnek, amit eddig még nem osztottak meg senkivel.
Marko és Atanas rétesédes életet élhetne, ha nem lenne az a bosszantó malőr a papírjaikkal. Uniós útlevélre van szükségük, és szinte bármit hajlandók megtenni érte, akár feleséget is vásárolnának. Nekivágnak, hogy megtalálják álmaik asszonyát — aki lehetőleg úgy vonul majd velük az oltár elé, hogy nem tűnik el a válásig. A bécsi „bevándorlási ügyeskedők” világán át vezet minket ez a valóságos zöldkártya-odüsszeia, egyszerre fergeteges, siralmas és megható történet arról, hogy mi mindenre van szükség az „Európa Erőd” sáncainak átugrásához, és mire nem képes érte az ember fia, lánya.